Kórházunk bemutatása

A Semmelweis Kórház története

A tapolcai monostor mellett a bencések már működtettek egy ispotályt. Később, a 15. században Mindszenten is működött egy hasonló intézmény, aminek az épülete ma is áll a Mindszenti templom szomszédságában.

Az első közkórház 1856-ban jött létre Miskolcon, a régi tetemvári katonai kórházban. Az építmény rossz állapota miatt 1858-ban a közeli Fáy-kúriába költöztek. Az új kórház – Erzsébet Kórház - a Csabai kapuban épült meg, a város adta a telket és 5 000 forintot, tízezret a vármegye biztosított, és még felvettek 250 000 forint kölcsönt. A megnyitó 1900. december 2-án volt, négy jellegzetes, vöröstéglás épület készült el: az igazgatóság, a sebészet és bőrgyógyászat (70 ágy), a belgyógyászat (186 ágy) és az elmegyógyászat (70 ágy), de kiszolgáló épületek is épültek (konyha, mosoda, ügyintézés). A kórház minden épületében folyóvíz és villanyvilágítás volt. A kórház – jelentős bővítések és változások után – ma is ezen a helyen működik. 1952-ben a kórház neve Semmelweis Kórház lett.

A Diósgyőri Vas- és Acélgyárban dolgozó munkások, hivatalnokok és családjaik számára a gyárteleptől nyugatra nagy, korszerű lakótelepet építettek (Vasgyári kolónia), amihez szociális létesítmények is járultak (boltok, iskolák, orvosi rendelők, közfürdő, templomok). Az új kórház építését 1898-ban kezdték a Kerekdomb tövében és 1901. december 31-én adták át. A kórház modernebb volt a városi Közkórháznál, a higiéné minden vívmányával rendelkezett.

A Semmelweis kórházat és a Vasgyári Kórházat 2008-ban összevonták Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház  (MISEK) néven. Azóta egy intézményként 1 325 ágyon évi 42 000 fekvőbeteget, 167 szakrendelésén pedig évi 1,25 millió járóbeteget lát el.